Erdő közepén bújik meg a sváb falucska a Zselicben: Kán szépsége tündérmesébe illik

Egy hangulatos, eldugott kis sváb falucska, ami a mai napig megőrizte a hagyományos paraszti világ létét. A piciny zsákfalut az erdőrengeteg sűrűje veszi körül, emiatt kalandosan közelíthető meg, de cserébe az utazó úgy érezheti magát megérkezéskor, mintha csak egy mesébe csöppent volna: az egységes falukép rögtön időutazásra csábít a településen.

Az aprócska település az évszázadok során kétszer is elnéptelenedett, de - mint a főnixmadár - mindig feltámadt hamvaiból: Würtenberbergből betelepített lakosságnak köszönhetően az 1760-as években született újjá, azóta pedig egy különleges hangulatú, romantikus és mesés helyként tündököl tovább.

A kicsiny falucskáról már 1126-ból léteznek feljegyzések. A török időkben vált legelőször elhagyatottá, majd az 1760-as években ismét élet költözött Kánba, de csak a második világháború utánig: 1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése. Kán 1978-ban megszűnt önálló településként létezni, majd egy évvel később Hetvehelyhez csatolták.

Az elhagyatott zsákfaluba harmadjára is életet leheltek: több évig tartó feltérképezés, felmérés és tervezés után melyet Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató irányított, 2001-től üdülőfaluként és építészetileg védett településként létezik tovább. Kán tipikus sváb falu haranglábbal, régi temetővel, ugyanakkor különlegességének színvonalát az egységes falukép és a tájház jellegű épületek adják.